Ahogyan az iskolában megtanultuk: a levegő egy gázelegy, amely a Földet körülvevő gázok keveréke. Tiszta állapotban színtelen, szagtalan. Legnagyobb mennyiségben, 78%-ban nitrogént, 21%-ban oxigént és 1%-ban egyéb anyagokat tartalmaz. Ebben az egy százalékban találjuk meg a szén-dioxidot, vízpárát, nemesgázokat, valamint a gáz- és porszennyezéseket is.

      A láthatatlan dolgokról hajlamosak vagyunk megfelejtkezni, pedig a levegő életünk nélkülözhetetlen eleme, amelyre folyamatosan szükségünk van. Hetekig élhetünk étel nélkül, napokig víz nélkül; de csak néhány percig levegő nélkül. Naponta átlagosan 20 000 liter levegő áramlik tüdőnkbe, mégsem fordítunk elegendő figyelmet arra, hogy mit lélegzünk be.

      Attól azonban hogy homokba dugjuk a fejünket, és nem törődünk a bennünket körülvevő levegő minőségével a következmény előbb-utóbb nagyon is látható, érzékelhető formában jelenik meg. A falsarok penészesedése, az ablakokon lecsurgó kondenzvíz, a dohos szag, vagy gyermekünk asztmás rohamai már nem csak a hozzáértők, hanem mindenki számára jelzik, hogy valami nagyon nincs rendben.

      Manapság egyre többen teszik le voksukat az egészséges életvitel mellett. Odafigyelnek táplálkozásukra, rendszeresen sportolnak, valamint szabadidős programjaikat is az egészség jegyében tervezik meg. Nagyon jól teszik! Legtöbben azonban nincsenek tisztában azzal, mennyire fontos, hogy a lakás, amiben életünk legnagyobb részét töltjük, szintén egészséges legyen ránk nézve. A lakás mikroklímája folyamatosan hatással van életünkre, légzőszerveinkre, vérkeringésünkre, immunrendszerünkre, valamint nagymértékben befolyásolja alvásunk minőségét.

     

Bár időnknek körülbelül 90%-át töltjük falak között, a beltéri levegő sokszor mégis jóval szennyezettebb, mint a külső levegő. A régi, ma már korszerűtlen ablakok résein, hézagjain keresztül folyamatosan biztosították a lakás helyiségeiben a "természetes" légcserét. Mivel a belső légmozgás lehetősége adott volt, így felhígulhatott a lakásban termelt pára koncentrációja, ezáltal észrevétlenül csökkent a levegő nedvességtartalma is. Ezzel szemben a mai energiatakarékos otthonok úgy épülnek fel hogy minimalizálják a téli hőveszteséget és megelőzzék a nyári felmelegedést. Miközben ez jó hír az energiaszámlának, nem feltétlenül tesz jót a benti levegő minőségének. A fokozott légzárás megakadályozza otthonunkban a légcserét, így nemcsak a levegőt, de vele együtt a mindennapi szennyeződéseket is csapdába ejti - a benne lévő porral, virágporral, cigarettafüsttel, penésszel, atkákkal és vegyszerekkel, melyek a falfestékből, a bútorokból vagy a tisztítószerekből párolognak a levegőbe. Ráadásul a régi építésű lakásokban a belmagasság sokkal nagyobb, mint az új építésűekben, így azokban a szervezetünk számára idegen, káros anyagok sokkal nagyobb légtérben oszlanak el. Ezek az anyagok általában a meleg levegővel együtt felszállnak, tehát a holt térben gyűlnek össze. A mai épületekben - a 2,6 méter minimális belmagasság mellett - az esetleg nagy mennyiségben felhalmozódott szennyezőanyag közvetlenül a légzési zónát fenyegeti.

      Míg az épületek fűtési rendszerének vagy elektromos hálózatának kiépítése magától értetődik, ezzel szemben a szellőztetési rendszer kiépítésével érdemben csak ritkán foglalkozunk. Gyakorlati tapasztalataink is azt igazolják, hogy a levegőcserélő berendezésekre elköltött összeget sokan kidobott pénznek tekintik, és általában megoldást is csak akkor keresnek, ha már igazán nagy a baj. Sokak számára meglepő, hogy ezzel a szakterülettel is foglalkozni kell, mert azt gondolják, hogy ablaknyitogatással minden más műszaki megoldás olcsón helyettesíthető. A tudatlanságért sajnos drága árat kell fizetni. Otthonunk kellemetlen lakókörnyezetté válhat ahová egyáltalán nem vágyunk hazamenni, tönkremehet az épület szerkezete, a lakás berendezése, sőt enyhébb vagy súlyosabb, esetleg maradandó egészségkárosodás is lehet a következmény.