A levegő változó összetevői közül a vízgőz az egyik legfontosabb. A levegő egyik lényeges tulajdonsága hogy a hőmérséklet függvényében különböző mennyiségű vízgőzt (párát) tud magába fogadni. A levegő páratartalmát a következő mérőszámokkal jellemezzük:

Abszolút páratartalom
      Az abszolút páratartalom megadja, hogy egységnyi térfogatú (1 m3) levegő hány gramm vízgőzt tartalmaz. Mértékegysége: g/ m3. Az abszolút páratartalom szoros összefüggésben van a levegő hőmérsékletével. Adott hőmérsékletű levegő csak meghatározott mennyiségű vízgőzt tud befogadni. Például a 10°C-os levegő maximálisan 7,5 g/ m3 vízgőzt tud befogadni. (Természetesen tartalmazhat ennél kevesebbet is, de többet semmiképpen.) Telített levegőnek nevezzük azt az állapotot, amikor a levegő a pára formájában maximálisan felvehető vízgőzmennyiséget tartalmazza. Ha növelni próbálnánk a páratartalmat, akkor a többlet már cseppfolyós halmazállapotban kiválna. A meleg levegő több párát tud befogadni, tehát csak nagyobb abszolút páratartalomnál válik telítetté, mint a hideg.

Fajlagos páratartalom
      A fajlagos páratartalom megadja, hogy egységnyi tömegű (1 kg) nedves levegő hány gramm vízgőzt tartalmaz. Mértékegysége: g/kg.

Relatív páratartalom
      A relatív páratartalom azt fejezi ki, hogy a levegő a felvehető maximális mennyiséghez (telített állapothoz) képest mennyi vízgőzt tartalmaz. Általában %-ban határozzuk meg, és értéke független a hőmérséklettől. Az előzőek alapján a 100% relatív páratartalmú levegő a telített, és egy 25 % relatív páratartalmú levegő az adott hőmérsékleten elnyelhető pára egynegyedét tartalmazza.

A kondenzáció jelensége
      A kondenzáció vagy páralecsapódás akkor következik be, amikor a levegő hőmérséklete a harmatponti hőmérséklet alá csökken, és a benne lévő párát tovább nem képes magában tartani. Harmatponti hőmérsékletnek azt a hőmérsékletet nevezzük, amikor a levegőt lehűtve abból kiválva megjelenik az első páracsepp, azaz a levegő eléri a telített 100 %-os relatív páratartalmú állapotot és megindul a kicsapódás. Ha a levegő találkozik egy olyan tárggyal, amelynek felületi hőmérséklete alacsonyabb, mint a levegő harmatponti hőmérséklete, akkor ezen a felületen párakicsapódás megy végbe. Minél nagyobb a hőmérsékletkülönbség a felületi és a harmatponti hőmérsékletek között, annál intenzívebben jelentkezik a párakicsapódás. A magasabb páratartalmú levegőnek nagyobb a harmatponti hőmérséklete is.

Példa :
      Vegyünk egy 20°C hőmérsékletű levegőt. Ez a levegő maximálisan 15,5 g/kg nedvességet tud felvenni. Ha ezt a mennyiséget tartalmazza, akkor nevezzük telítettnek, azaz a relatív páratartalma 100%. Ha azt mondjuk hogy 20°C -os 50% relatív páratartalmú a levegő akkor annak nedvességtartalma 7,75 g/kg és a maximális nedvességnek 15,5 g/kg-nak éppen a felét tartalmazza. Ennek a levegőnek a harmatponti hőmérséklete 9,3°C.

      Tegyük fel hogy ez a levegő egy olyan felülettel találkozik amely 16°C-os hőmérsékletű pl, egy jól hőszigetelt fal belső oldala télen. Mivel a falfelület hőmérséklete magasabb mint a levegő harmatponti hőmérséklete, nem fog kicsapódni belőle a nedvesség. Ha ugyanez a levegő érintkezik egy 7°C-os hőmérsékletű felülettel pl. egy rossz hőszigetelésű ablaküveg akkor ott párakicsapódást fogunk tapasztalni.

      Szemléletes példa erre a nyáron a hűtőszekrényből kivett vizes palack, melynek felületén rögvest megjelenik a pára, ami gyöngyöző vízcseppekké alakul. A magyarázat egyszerű: a szobai meleg levegő sok párát tartalmaz, amit nem látni, nem érezni. A hideg palackkal érintkezve azonban, nem képes tovább magában tartani az elnyelt vízpárát, ezért kicsapódik, vagyis más megfogalmazásban a harmatponti hőmérséklete alá hűl.

Ha vesszük ugyanezt a 20°C -os levegőt, de a relatív páratartalmát 50%-ról 80%-ra növeljük, ez esetben a levegő 12,5 g/kg párát tartalmaz a maximális 15,5 g/kg-ból. Ennek a levegőnek a harmatponti hőmérséklete is jelentősen növekszik 9,5 °C-ról egészen 16,4 °C-ra. Tehát amennyiben ez a levegő találkozik az előbbi 16°C-os hőmérsékletű felülettel, annak hőmérséklete már alacsonyabb, mint a harmatponti hőmérséklet, ezért ebből a levegőből pára fog kicsapódni ugyanerre a felületre. Láthatjuk tehát, hogy a relatív páratartalom emelkedésével jelentősen nő a harmatponti hőmérséklet.

      A gyakorlatban ezzel a jelenséggel akkor találkozunk, ha kicseréljük a nyílászárókat és nem gondoskodunk a megfelelő szellőzésről. A fokozott légzárású nyílászárók miatt jelentősen megemelkedik a páratartalom otthonunkban, akkor előfordulhat, hogy azokon a falfelületeken is páralecsapódás és penészesedés jön létre, amin azelőtt soha nem volt még nyoma sem hasonlónak.