Ismerje meg milyen kevéssé közismert veszélyforrások leselkednek önre és családjára, ha nem gondoskodik otthona megfelelő szellőztetéséről.

Épületszerkezet és berendezési tárgyak károsodása		Penész, allergia, asztma		Atkák elszaporodása		Belső levegő minőség romlása

     Épületszerkezet és berendezési tárgyak károsodása

     A lakóterek elégtelen szellőzésének elsődleges következménye, hogy a páratartalom jelentős mértékben feldúsul a beltéri levegőben. A páratartalom számottevő emelkedése miatt emelkedik a belső levegő harmatponti hőmérséklete is. Télen, amikor ez a levegő találkozik a külső lehűlt határoló szerkezetekkel, amelyeknek felületi hőmérséklete alacsonyabb, mint a harmatponti hőmérséklet, akkor a levegő lehűlve már nem tudja magában tartani a nedvességet. A levegőből lecsapódó pára víz formájában jelenik meg, az épület gyors állagromlását eredményezi, eláztatja az épületet, rácsapódik a nyílászárók leghidegebb pontjaira, onnan lefolyva pedig tönkreteszi a padlószőnyeget, feláztatja a parkettát. A sarkokban és mennyezeten kondenzálódó vízpára elszínezi a festést, leáztatja a falról a tapétát.

     A nedvesedés következtében megtelepedő gomba bonthatja az építőanyagokat (festékek, tapéták, textíliák, faanyagok stb.), kedvező feltételeket teremthet a még nagyobb károkat okozó bomlási jelenségeknek pl. rothadás, korhadás.

A szerkezetekbe bejutó kondenzvíz hatására sókivirágzás (salétromosodás) jelenik meg a falon, leválik a tapéta, fekete penészfoltok, vagy hólyagok jelennek meg a falon, a mennyezeten és a sarkokban. A magas páratartalom károsíthatja az egyéb holmikat: a ruhák besárgulnak, penészfoltok jelennek meg rajtuk. A berendezési tárgyak sincsenek biztonságban: a fabútorok, a parketta és ajtószerkezetek megduzzadnak, a festmények és a bútorok, ágyak kárpitozása elszíneződik, esetleg megpenészedik.

     Dohos szagúvá válik a lakás levegője. Ez a kellemetlen szag beleivódik a ruhába és bútorokba. Páradús levegőben a ruha is lassabban szárad és kellemetlen, bepállott szaga lesz.


     Penész, allergia, asztma

     Mi is a penész ?

     A penészek a gombák törzsébe tartoznak, melyet több mint 100.000 faj alkot, köztük a jól ismert kalapos gombák, valamint a rozsdák és az élesztőgombák is. Ismereteink szerint mindössze 100 gombafaj okoz betegséget az emberben és az állatokban.

Penészspóra

     A penész mikroszkopikus spóraként kezdi az életét, melyet a légáramlatok magukkal visznek. Ha a spóra egy számára megfelelő táplálékforrásra kerül, ahol egyebek közt a hőmérséklet és a nedvességtartalom is ideális, fejlődésnek indul, és fonál alakú sejteket, úgynevezett hifákat hoz létre. Amikor ezek a gombafonalak telepeket alkotnak, a bolyhos, kusza szövedéket micéliumnak nevezzük, ami már látható. A penész piszokhoz, vagy folthoz is hasonlíthat, például amikor a fürdőszobacsempék közti tömítésen telepszik meg.

     A penész mesterien szaporodik. A penész olyan spóratartókat hoz létre, amelynek darabja 50.000-nél is több spórát tartalmaz, melyek mindegyike néhány nap alatt több millió új spórát hozhat létre! És ha a körülmények megfelelőek, a penész ugyanolyan jól megvan egy ruhán, a falon, a szekrény hátoldalán vagy egy tapétán, mint egy farönkön az erdőben.

Penészspóra

Penészspóra

     Hogyan "esznek" a penészek? Az állatokkal és az emberrel ellentétben, aki először eszik, és aztán veszi fel a táplálékot emésztés útján, a penészek gyakran pont fordítva csinálják. Ha a szerves molekulák túl nagyok vagy összetettek ahhoz, hogy a penész el tudja fogyasztani őket, emésztőenzimeket bocsát ki, melyek lebontják kisebb egységekre a molekulákat, amelyeket aztán magához vesz. Mivel a penészek nem tudnak helyet változtatni, és így élelmet keresni sem, a táplálékukban kell hogy éljenek.

     A penészek mérgező anyagokat, úgynevezett mikotoxinokat tudnak előállítani, amelyek mind az emberek, mind az állatok szervezetében negatív reakciókat válthatnak ki. A penész az orron, a szájon vagy a bőrön keresztül juthat be a szervezetbe.


     Milyen hatással van a penész az egészségre ?

Hifák

Gombaszövedék (micélium)

     A penész egyrészt esztétikai kérdés: nem éppen gusztusos egy ilyen lakásban élni, másrészt a penész megjelenésének komoly egészségkárosító hatása van. A légzőszervek rendellenességeivel több mint 80 penészgombafajt hoztak összefüggésbe. A penész szaporodását biztosító, szabad szemmel láthatatlan spórái milliószámra kerülhetnek a helyiség légterébe. Ezek belélegezve izgatják az orr nyálkahártyáját, a szem kötőhártyáját, felső légúti panaszokat válthatnak ki, bőrgyulladást kelthetnek.

Gombaszövedék (micélium)

     A penészgomba és spórái allergéneket tartalmaznak, ami azt jelenti, hogy néhány emberben a penészgombával szembeni érzékenység allergiás reakciókat válthat ki, úgymint az asztmát, vagy allergiás rinitiszt, amelyben az orrnyálkahártya gyulladttá válik és megduzzad. Jellemzői az orrfolyás és a gátolt orrlégzés. Kutatások igazolták továbbá, hogy hatásukra súlyosbodhatnak az asztmás tünetek is. Az allergiás megbetegedések mellett a penészgombák szervezetünkben fertőzést, irritációt, toxikus reakciót válthatnak ki.

Penészspóra

     A más fajok akár szénanáthát, asztmát, tüdő aspergillosist is előidézhetnek. Az Aspergillus gombafajok szinte mindenütt megtalálhatók, főként olyan helyen szaporodnak előszeretettel, ahol szerves anyag rothad. A gombaspórák belélegzése következtében gyakran legyengült immunrendszer esetén a tüdőben allergiás (túlérzékenységi), illetve a mélyebb szövetekbe hatoló megbetegedéseket okoznak. A gombafertőzés egyik leggyakoribb formájában a tüdőbe belélegzett gombaspórák a kishörgők falában megtelepszenek, majd a mélyebb tüdőszövetbe jutnak. A gombafonalak a tüdő kisereibe kerülve ott gyulladást, illetve a nagyobb erekbe jutva azok elzáródását, következményes tüdőszövet-elhalást okozhatnak.

     Mindezeken kívül a penészgombák penészes szagot árasztanak magukból, ami illékony szerves anyagok keveréke, és irritációt okozhat a szemben, orrban és a torokban.

     Atkák elszaporodása

     A magas páratartalom kedvez a poratka szaporodásának.

     Bármennyire is tisztának tűnik, a leggondozottabb lakás sem pormentes. Ebben a porban él és szaporodik a házipor-atka. A poratkák a párás (65-75%-os relatív páratartalmú környezetet és a 17-25 °C közötti hőmérsékletet kedvelik. Ideális életfeltételeket és táplálékot találva gyorsan szaporodnak. A nőstény naponta 1-4 petét rak le egyesével, kb. 3-4 hónapos élete során 50-300-at. A petékből a lárvák 8 nap múlva kelnek ki és kedvező körülmények között 30, kedvezőtlenek mellett 80-100 nap alatt alakulnak át ivarérett példányokká.

     Egy emberről természetes folyamat részeként naponta kb. 1,5 gramm hámsejt válik le. Hámsejtjeink különösen az ágyneműn, párnákon, bútorhuzatokon, bútortesteken, szőnyegeken halmozódnak fel. Sajnálatos módon a házipor-atkák fő táplálékát éppen ezek az elhalt hámsejtek teszik ki. Naponta egy ember által elhullajtott mennyiség egymillió atka táplálására elegendő. Az atkák jelenlétét környezetünkben akár hasznosnak is ítélhetnénk, azonban a jelentős allergén hatása miatt sok ember számára az egyik leghaszontalanabb élőlénnyé vált.

     Az allergiát valójában nem az élő poratka, hanem annak mikroszkopikus méretűre feltöredezett, így a levegőben szálló beszáradt széklete okozza. Egy átlagos atka minden nap a saját testsúlyának 200-szorosát termeli ürülék formájában. Ez az ürülék azért is veszélyes, mert főleg a téli időszakban, beszáradva, feltöredezve a porhoz tapadva órákon keresztül tud lebegni a levegőben, így a lakás bármely részére könnyen eljut.

     A légútjaink szerencsére nem teljesen védtelenek a levegőben található porok ellen. Az orrüregünk egyik funkciója éppen a felesleges részecskék kiszűrése. Sajnos ez azonban nem működik 100%-osan. A 0,002 mm-nél kisebb részecskék igen nagy eséllyel eljutnak egészen a tüdőnkig. Ide tartozik a házipor-atka ürüléke is, mely amellett, hogy az orr-nyálkahártyára ki tud tapadni, a léghólyagokig is el tud jutni.

     Az asztmatikus tünetek mellett gyakori, hogy az atka-ürülék belégzése vagy érintése bőrtüneteket is előidéz. Ez jelentkezhet viszketés, csalánkiütés vagy ekcéma (vörös, sokszor száraz felületű foltok a bőrön) formájában. Jellemző, hogy a tünetek többsége éjszaka, illetve hajnalban jelentkezik, köszönhetően annak, hogy a legtöbb allergén az ágyneműben található, és az alvás során ér minket a legjelentősebb allergén-expozíció.


     Belső levegő minőség romlása

     Manapság egyre inkább előtérbe kerül környezetszennyezés témaköre ezen belül főleg a levegő szennyezettségének kérdése. Azt gondolhatnánk, hogy ha magunkra zárjuk az ajtót, ablakot akkor megvédjük magunkat a külső szennyezett levegő káros hatásaitól. Hatalmas tévedés! Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a beltéri levegő szennyezettségének szintje otthonainkban kétszer, tízszer, sőt akár százszor rosszabb lehet, mint a szabadtéri! Mivel az ember átlagosan élete mintegy 80%-át zárt helyiségekben tölti, belátható hogy a környezet - és kiemelten az általunk belélegzett levegő - minősége azon zárt terekben, ahol életünk döntő részét töltjük, kiemelt fontosságú.

     Általánosságban légszennyező anyagnak kell tekintenünk minden olyan anyagot, amely a tiszta levegő összetételét megváltoztatja. Mi magunk is szennyezzük a körülöttünk lévő levegőt légzésünk, valamint szervezetünk hő- és nedvességháztartási folyamatai által, nem is beszélve a testfelületünkről állandóan leváló hámsejtekről. Ebben az értelemben tehát a bent tartózkodó ember nem más, mint egy a légszennyező-források közül. Potenciális forrás lehetnek ezen felül a berendezési tárgyak, padlók, falak, szőnyegek, háziállatok stb. amelyekből káros anyagok szabadulnak fel, és a jól szigetelt, szellőzetlen helyiségekben mennyiségük jóval meg is haladja az egészség szempontjából megengedhető mértéket. A belső levegőminőségét elsődlegesen a térbe bejutó, illetve az abban felszabaduló légszennyező-anyagok mértéke és fajtája határozza meg.


     Belső levegő minőség

     Belső levegő minőség alatt a terek levegőjének minden olyan nem termikus (hőmérséklettel kapcsolatos) jellemzőjét értjük, melyek az ember közérzetét befolyásolják. Az ember a belső levegő minőségét két érzékszervével érzékeli. Alapvetően szaglás útján az orral, valamint a szem kötőhártyájának viselkedésén keresztül. A belső levegő minőséget befolyásoló legfontosabb szennyezőanyagok:

-	Gázok és gőzök (pl. CO, CO2, SO2, NO2, NOx, O3, Radon)
-	Szaganyagok (pl. szerves anyagok bomlástermékei, emberi, állati és növényi eredetű szaganyagok, építő és burkoló anyagok kipárolgási termékei)
-	Aerosolok (porok, lebegő anyagok, nehézfém szálak, pollen...)
-	Vírusok
-	Baktériumok és spórák
-	Gombák és spóráik

     Belső levegő minőség szennyezőanyagai :

     Formaldehid : Illékony szerves vegyület. Vízben jól oldódik. Színtelen, szúrós szagú gáz. Épületeinkben a legtöbb formaldehid a fűrészporból vagy faforgácslapokból készült bútorokból párolog ki, mert ezeket formaldehid-gyanta alapú kötőszerrel préselik össze. A formaldehidről (a formalinról) jól tudjuk, hogy kiváló konzerválószer. Sok tapétát kezelnek formaldehiddel, hogy a penészedés ellen megóvják. Sokszor használják a parketták kezelésénél is. Káros hatására akkor hívták fel a figyelmet, amikor a nyolcvanas évek elején kimutatták a daganatkeltő hatását, ami nagyon megrémítette az embereket. Érdekes, hogy a formaldehid az élő szervezet anyagcseréjének is normális terméke, a fában természetes módon is található formaldehid. Formaldehid tartalmú termékek főként bőrrel érintkezve váltanak ki allergiás reakciókat.

Magas koncentrációban a formaldehiddel általában nem találkozhatunk, ezért nem is elsősorban a daganatkeltő hatása a fontos, hanem a légúti allergén hatása. A formaldehid nagy része megkötődik a felső légutak nyálkahártyáján, izgatja a légutak nyálkahártyáját, gátolja a légúti nyálkahártyán lévő csillószőrök mozgását, ezáltal rontja a szervezet helyi védekezőképességét. Krónikus formaldehid expozíciónak kitett emberek körében gyakrabban fordul elő krónikus nátha és köhögés, krónikus légúti szűkület és nehézlégzés. Allergiás vagy gyulladásos légzőszervi betegségben szenvedők különösen érzékenyen reagálhatnak a formaldehid expozícióra.

     Illékony szerves anyagok (VOC) : Az illékony szerves vegyületek olyan szintetikus és természetes anyagok, amelyeket a mindennapi életben használt termékek és anyagok párologtatnak ki szobahőmérsékleten is. Az ember elsősorban szaglószervvel érzékeli. Főleg mesterséges építészeti anyagok, bútorok bocsátják ki. Ezek közé tartoznak a különböző háztartási vegyszerek, a ragasztókban, lakkokban, egyéb festékanyagokban lévő oldószerek. Egyes természetes fákban is található, de lehet illat-, oldó- vagy ragasztószerek adalékanyaga is. Valamilyen formában minden egyes lakásban, házban van belőlük. Az illékony vegyületek rontják a szoba levegőjének minőségét, és fajtánként különböző reakciót, tüneteket válthatnak ki: fejfájást, a koncentrálóképesség csökkenését, légzőszervi vagy szemirritációt, szédülést, kimerültséget.

     Radon (Rn) : Színtelen, szagtalan és radioaktív nemesgáz. Természetes környezetünkben a radon forrása a kőzetekben, talajokban található rádium. A kőzetszemcsékben lévő rádiumatomokból keletkező radon atomok egy része kiszabadul a térbe. A szobákban található radont belélegezzük, majd kilélegezzük, de bomlástermékei a fémionok, poros, dohányfüstös helyiségben szívesen tapadnak a lebegő porszemekre, amiket belélegezve, a radioaktív részecskék a légcsőre és a tüdő falára ülepednek le. Éppen ezért minél több a levegőben az aeroszol, annál több bomlástermék juthat szervezetünkbe. A tüdő falán megtapadt bomlástermékek a hörgők és a tüdő belső felületét borító hámsejteket közvetlenül sugározzák be. A radon okozta sugárterhelés túlnyomó része bomlástermékek alfa-sugárzásától származik. A sugárzás hatótávolsága élő szövetben akkora hogy a sugárzás jelentős részét már a bőrt borító, elhalt hámsejtek felfogják, ezért a légköri radon kizárólag a tüdőt veszélyezteti; más szövetek, szervek károsodása szinte teljesen kizárható. Elsődleges forrás: radon az építőanyagokból. Napjainkban alkalmazott építőanyagoknak igen szigorú előírásoknak kell hogy megfeleljenek. Régebbi építésű lakásokban azonban előfordulhat, hogy sugárzó építőanyagokkal találkozunk. Ilyen sugárforrás lehet például a régebbi építésű ingatlanoknál szigetelésre előszeretettel alkalmazott kohósalak. Magyarországon korábban több helyen is bányásztak olyan szenet, amely világviszonylatban is jelentős rádiumot tartalmazott. A kibányászott szenet Magyarország különböző hőerőműveiben eltüzelték. A sugárzó anyagok azonban az elégetés során nem illantak el, bedúsultak, és ez által a visszamaradt kohósalakban koncentrálódtak. A salakot, pedig mint olcsó szigetelőanyag sok építkezésnél felhasználták. Ezekbe a lakásokban élő emberek többletsugárzásnak teszik ki magunkat. Másodlagos forrás: radon a talajból. Földünk talajában előforduló urán érc bomlásakor jelentős mennyiségű radioaktív radon keletkezik, amely nemesgázként felemelkedve a föld belsejéből beszivároghat az épületekbe. A földszinti lakásokban a talaj közelsége miatt nagyobb a radon-koncentráció, mint az emeleti lakásokban. Harmadlagos forrás: A talajban levő radon gázt elnyeli az ivóvíz, és a vezetékes hálózaton keresztül jut be a lakóépületbe. Élettani hatása rendkívül jelentős: a tüdőrákot okozó tényezők sorában a radon a cigaretta után a második helyen áll.

     Dohányfüst : A cigarettafüst a tüdőn keresztül kerül be a szervezetbe. A füst több ezer vegyi anyagot tartalmaz a nikotinon kívül, legtöbbjük mérgező, mintegy 40 rákkeltő. Számos mérgező anyag nagyobb mennyiségben található a másodlagos dohányfüstben, amit a passzív dohányzás során a nemdohányzók lélegeznek be. Az ártalmak közül a legveszélyesebb betegség csoport a rák.

A dohányzás okozhat ajakrák, szájüregrák, nyelvrák-, gégerák-, valamint nyelőcsőrákot, mivel a dohányfüst a légzőszervrendszer minden részére eljut. Ugyanezen ok miatt alakulhat ki tüdőrák, légcsőrák és hörgőrák is. A füst direkt káros hatása idült hörgőgyulladást, krónikus bronchitist és tüdőtágulatot hozhat létre. A dohányzás igen gyakran előidézhet asztmát is. A folyamatos, mély lélegzetvételek megerőltetik a tüdőhólyagocskák falát, amik elszakadnak, s ez által a dohányzó légző felülete lecsökken, tüdő tágulat alakul ki. Azoknál a családoknál, ahol a szülők dohányoznak, a gyermekeknél sokkal gyakrabban fordulnak elő légzőszervi és kötőhártya-megbetegedések, valamint arc melléküreg-gyulladás.

     Kén-dioxid (SO₂) : Szobahőmérsékleten színtelen, szúrós szagú, mérgező gáz. Könnyen cseppfolyósítható, vízben jól oldódik. A kén-dioxid leginkább kéntartalmú energiahordozók elsősorban földgáz elégetése révén kerül a lakások levegőjébe. Mivel vízben jól oldódik, a légutak nedves nyálkahártyáján képződő kénessav kémhatása folytán izgatja a szöveteket, és kínzó köhögést, hörghurutot, ritkábban tüdővizenyőt is előidézhet.

A véráramba jutva a hemoglobint szulf-hemoglobinná alakítja, gátolja az oxigénfelvételt. Heveny hatása során irritálja az orr-, toroknyálkahártyát és a tüdőt, köhögést, váladékképződést és asztmás rohamokat okozhat. Krónikus esetben légzőszervi betegségeket, pl. hörghurutot (bronchitist) okozhat. A legveszélyeztetettebbek a gyermekek, az asztmában, és a valamilyen egyéb légúti megbetegedésben szenvedő gyermekek és felnőttek.

     Szén-dioxid (CO₂) : Színtelen, gyengén savanykás ízű és szagú gáz. A levegőnél nagyobb sűrűségű ezért a helyiségek alján felgyűlhet, kiszorítva a levegőt. A tiszta szén-dioxid nem éghető, az égést nem táplálja. Vízben jól oldódik, azzal részben szénsavvá egyesül. Kis mennyiségű szén-dioxid a levegő normális alkotórésze de nagyobb koncentrációban fullasztó hatású, mert kiszorítja a levegőt. Az épületekbe elsősorban az égési folyamat és légzés útján jut be. Az ember anyagcseréjének feltétele a szervezet oxigén felvétele és szén-dioxid leadása.

A kilélegzett levegő CO₂ tartalma nagyobb mint a bevezetett külső levegőé, emiatt a zárt tér szén-dioxid koncentrációja növekszik. A szén-dioxid-koncentráció emberre gyakorolt élettani hatásait illetően nem árt tudni, hogy a CO₂ mennyiségének növekedésével egyezően csökken a levegő oxigéntartalma. Szerencsére az ember a növényekhez képest nagyságrenddel nagyobb CO₂ koncentrációt képes elviselni, hiszen 30000 ppm* érték fölött kezdenek csak a tünetek pl. fejfájás, hányinger stb. jelentkezni. A CO₂ koncentráció befolyásolja az emberek közérzetét. Kutatók vizsgálták a levegő CO₂ koncentrációjának a hatását az emberre.

     *A gázok koncentrációját leggyakrabban ppm-ben adják meg, amely milliomod részt jelent. (ppm - parts-per-million) 1 ppm = 0,0001%. Az 1 ppm úgy képzelhető el könnyen, mintha egy m3 levegőben egy cm3 idegen anyag lenne.

CO2 koncentráció		Emberi szervezetre kifejtett hatása
25 000 ppm		még nincs hatása
30 000 ppm		erős mély légzést okoz
40 000 ppm		3-4 órás tartózkodás fejfájást, fülzúgást, szívdobogást,szédülésérzetet, pszichikai izgalmat okoz,
50 000 ppm		1 óra után fejfájás, rosszullét, hányinger, 2 óra után eszméletvesztés
80 000 ppm		30 perc után halált okozhat
100 000 ppm		1-2 percen belül beáll a halál

     Szén-monoxid (CO) : színtelen, szagtalan, íztelen, a levegőnél könnyebb, vízben alig oldódó súlyosan mérgező gáz. Az égésterméket előállító berendezéseknél tökéletlen égéskor képződő szén-monoxid kis koncentrációban is káros, irreverzíbilis folyamatokat eredményez az élő szervezetekben. A szervezet oxigénellátását az ereinkben keringő vér biztosítja. A vérben található hemoglobin a tüdőbe belélegzett levegőben található oxigént megköti és elszállítja a szervekhez, sejtekhez.

A szén-monoxid az oxigénhez képest 300-szor erősebben kötődik a hemoglobinhoz, carboxyhemoglobint alkotva, ezáltal megakadályozza, hogy a hemoglobin megkösse és továbbszállítsa az oxigént, ami a szervezetben oxigénhiányt idéz elő. A carboxyhemoglobin felhalmozódik a vérben, így minél nagyobb a vér carboxyhemoglobin tartalma, annál komolyabb tünetek jelentkeznek. A halmozódás sebessége függ a belélegzett szén-monoxid koncentrációjától. Minél nagyobb a szén-monoxid koncentrációja, annál gyorsabban halmozódik a vérben a carboxyhemoglobin, így annál gyorsabban jelentkeznek a mérgezési tünetek. Például 100 ppm CO koncentráció esetén 10%-os carboxyhemoglobin szint kb. 80 perc elteltével alakul ki, míg ugyanezt a mérgezési szintet 300 ppm-nél már 20 percen belül éri el a vér. Az enyhe CO mérgezés tünetei a fejfájás, szédülés, egyensúly vesztés, émelygés, hányinger, hastáji fájdalom. Ahogy halmozódik a szén-monoxid a szervezetben, úgy erősödnek a tünetek. Emlékezetvesztés, hányás, átmeneti látászavar, eszméletvesztés lép fel, végül beáll a halál. Az enyhe, vagy észrevétlen szén-monoxid mérgezésnek később is jelenhetnek meg tünetei, hatásai. Ilyen hatás lehet a zavarodottság, emlékezetkihagyás, koordinációs zavarok. Tapasztalatok szerint a mérgezést túlélők zöme maradandó károsodás nélkül felépül, de a mérgezettek 10-15%-nál maradó szív-, agy- és idegrendszeri károsodás léphet fel. Különösen érzékenyek a szén-monoxid mérgezésre a várandós anyák és magzataik, csecsemők, kisgyermekek, idős-, vagy beteg emberek.

CO koncentráció		Emberi szervezetre kifejtett hatása
35 ppm		6-8 órás tartózkodás után fejfájást okoz
100 ppm		3-4 órás tartózkodás után fejfájást, émelygést okoz
200 ppm		2-3 órás tartózkodás után fejfájást, émelygést okoz
400 ppm		1-2 óra után fejfájás, émelygés, rosszullét, hányinger
800 ppm		45 perc után fejfájás és rosszullét
1600 ppm		20 perc után eszméletvesztés, 2 óra után halál
3200 ppm		5-10 perc után eszméletvesztés, 30 perc után halál
6400 ppm		1-2 perc után eszméletvesztés, 10-15 perc után halál
12800 ppm		1-3 percen belül beáll a halál

     Ózon (O3) : Színtelen, jellegzetes csípős szagú gáz, a városi szmog veszélyes alkotóeleme. Kisebb koncentrációban fejfájást, a szem kötőhártyáján égető érzést, a nyálkahártyákon enyhe izgalmat okoz. Nagyobb koncentrációban erős oxidáló tulajdonsága miatt tüdőkárosodásokat okoz. A látásélesség csökkenését is okozhatja

     Nitrogén-oxidok (NO_x) : A nitrogén oxidációja útján keletkező, gáznemű termékek, a nitrogén-monoxid (NO), nitrogén-dioxid (NO₂), nitrogén-trioxid (N₂O₃), nitrogén-tetroxid (N₂O₄) és nitrogén-pentoxid (N₂O₅) különböző arányú keverékei. Erősen szúrós szagúak. Többségük igen reakcióképes, erélyes oxidáló hatású anyag. A nitrogénoxidok elsősorban a gáztüzelés és dohányzás során kerülnek a környezeti levegőbe. A lakásokban előforduló nitrogén-dioxid mennyiségéhez az általánosan elterjedt gáztűzhelyek járulnak hozzá leginkább. Keletkezéséhez a gáz égetésekor a levegő nitrogénje is elég. Minél magasabb hőmérsékleten ég el a gáz, annál több nitrogén-dioxid keletkezik. Káros egészségügyi hatása abban áll, hogy a légutakat irritálja és károsítja a légutak nyálkahártyájának védekezőképességét. A vérben felszívódva a hemoglobinban a vasat oxidálja, és a szervezet oxigénfelvételét akadályozza. Zárt, szellőzetlen helyiségekben súlyos mérgezést okozhatnak. A méreghatás savhatásban nyilvánulhat meg, ami a légutak nyálkahártyáját és a tüdőhólyagocskákat károsítja, sőt tüdővizenyőt okozhat. A heveny mérgezés általában két szakaszban zajlik le. Az első szakaszra jellemzőek a nyálkahártyák helyi, izgalmi tünetei: kaparó érzés a torokban, köhögés, esetleg hányás, fejfájás, szédülés. Ez az időszak 1-2 órán belül lezajlik, és 3-10 órás tünetmentes időszak követi. A második szakasz rendszerint hirtelen, igen erős köhögési ingerrel kezdődik, amit félelem- és fulladásérzés kísér. A légszomj erősen fokozódik. A légzés- és pulzusszaporulat a fenyegető tüdővizenyő figyelmeztető jele. Tartós NO₂ expozíció esetén a krónikus alsólégúti megbetegedések gyakoriságának fokozódását figyelték meg. A gyermekek és az asztmás betegek különösen érzékenyek az NO₂ hatásaival szemben.

     Azbeszt : Az azbeszt az ásványi szilikátok egy csoportjának gyűjtő elnevezése, melyek különleges szálas szerkezetet mutatnak. Leggyakoribb azbeszttípusok a krizotil /fehér azbeszt/, a krokidolit /kékazbeszt/ és az amozit /barna azbeszt/. A rendkívül vékony elemi szálak átmérője a milliméter ezredrészénél is kisebb és éppen ez okozza veszélyességét. Az azbeszt az egyik legkiválóbb, természetben előforduló hőszigetelő, tűzálló, savaknak jól ellenálló, olcsó, hajlékony, rugalmas anyag, melyet már az ókor óta használtak. Hőálló, éghetetlen, kémiailag saválló, olajálló és nem bomlik el. Elektromos szigetelőként viselkedik, szálstruktúrája nagy mechanikai szilárdságot biztosít, lehetővé teszi szövését.

Az azbesztből készült legjellemzőbb termékek: tűzálló anyagok, tömítések, azbesztcement termékek (eternit), valamint a tűz-, hő- és zajvédelem céljaira alkalmazott azbeszttartalmú szórt vakolat. Az emberi egészségre legveszélyesebb a 90%-ban azbesztet tartalmazó, kevés cementtel gyengén kötött szórt azbeszt. Ez a termék hamar elöregszik és a lemálló azbesztszálak a legkisebb behatásra is (pl.: szélfuvallat) a levegőbe kerülnek. Az emberi egészségre kevésbé ártalmas az azbesztcement. A cementben megkötött, a végtermékben csak kb. 10-15% azbesztrostot tartalmazó termékből a káros szálak csak az anyag szétmorzsolásakor (fúrás, fűrészelés, törés) kerülnek ki a levegőbe. Egészségkárosító hatását viszonylag későn ismerték fel és bizonyították be. Ma már a lakosság előtt is ismert, az azbesztet a környezetre veszélyes anyagok közé sorolják. Az azbesztnek heveny mérgező hatása nincs, eddigi ismereteink szerint érintése közvetlenül nem veszélyes. A levegőbe kerülő azbeszt szálak belélegezve a légútba kerülnek, az apróbbak egész mélyre jutnak a tüdőbe, ahol fennakadhatnak. A bekerült lebonthatatlan azbeszt betokozódik és kóros elváltozásokat okoz. A legismertebb azbeszt okozta megbetegedés az azbesztózis, mely a szilikózishoz hasonlóan a tüdőben a kötőhártya túlburjánzását eredményezi, mely légzési nehézségekhez vezet. Az azbeszt belégzése mellhártyagyulladást is okozhat, valamint a has- illetve mellhártyában kialakuló daganatos megbetegedés és a tüdőrák kockázata is bizonyítottan nő. A dohányzás miatt meggyengült légzőrendszerben sokkal könnyebben kialakul az összes azbeszt okozta megbetegedés. Az azbeszt veszélyessége a fajtájától is függ: a legnagyobb egészségügyi kockázatot a kék azbeszt jelenti. Az azbeszt okozta megbetegedések túlnyomó többsége halálos kimenetelű.

     Szaganyagok : Az illatok és szagok befolyásolják mindennapjainkat, hangulatunkat, és hatást gyakorolnak érzésvilágunkra. Szagokról beszélünk, ha valamely anyagból párolgás vagy kiválás révén részecskék jutnak a levegőbe, majd a szaglószerven hatva ingerületet okoznak, és az agyban szagérzetet keltenek. A jó, kellemes érzetet okozó szaganyagokat illatoknak, míg a kellemetlen érzetet okozó, tartós hatás esetén szagártalmat is okozó szaganyagokat bűzöknek nevezzük. A szagingert kiváltó szaganyagoknak vannak közös tulajdonságaik: kis molekulasúlyúak, szobahőmérsékleten illékonyak. Ugyancsak szükséges feltétel, hogy oldódjanak a szaglóhámot borító vékony váladékban, tehát mind zsírokban, mind vizes közegben oldhatónak kell lenniük.

Az illékony anyagoknak akkor érezzük a szagát, ha a levegőben "lebegő" molekula eljut a szaglás szervéhez, az orrban található szaglóhámhoz. Az emberi szaglóhám az orr hátsó részén, a felső orrjáratban körülbelül 3-4 cm2-es területen helyezkedik el, benne 1000 különböző típusú receptorsejttel. Mivel a szaglási információ az agy különböző területeire jut el, érthető, hogy a szagok tudat alatt befolyásolják viselkedésünket, hangulatunkat, érzelmeinket. Az információk kombinációjából illatmintázat keletkezik, amely bármikor előhívható, és összehasonlítható új szaginformációkkal.

A különböző szagok emlékképeket idéznek fel, mint ahogy a fenyőillatról asszociálhatunk a karácsonyra, arról pedig a nagymama ételeire. A "szagérzet" teljesen szubjektív. Ugyanazt a szagot érezheti valaki kellemesnek, míg másvalaki kellemetlennek, a nők szaglásérzékenysége pedig nagyobb, mint a férfiaké. A szagokhoz hozzá is lehet szokni: az állandó szaghatásnak kitett szaglósejtek érzéketlenné válnak a szagingerrel szemben (telítődnek). Az adott anyag koncentrációjától nagyban függ a szagérzet: nagy töménységben a legfinomabb illatok is bántók, büdösek lehetnek, de nagyon hígan (tízezerszeres hígításban) kellemes vagy érdekes illatúak. Általánosságban megállapítható, hogy a szaghatással bíró anyagok általában nem okoznak közvetlen megbetegedést vagy egészségkárosodást, hanem a kiváltott reakciók útján az ember jó közérzetére hatnak károsan.

     Szálló por : A szálló por a levegőben lebegő szilárd és folyékony részecskék elegye.

A szálló port két nagy csoportra lehet bontani szemcseméret alapján: a 10 mikrométer átmérőjű szemcséket durva részecskéknek nevezik, ezek a szemcsék lejutnak az alsó légutakba. A 2,5 mikrométernél kisebb átmérőjű, "finom" porszemcsék azért különösen veszélyesek, mert belélegezve a tüdő mélyébe jutnak, innen pedig felszívódnak és a keringésbe kerülnek. A szálló por elsődleges forrása a közlekedés, az ipari tevékenység, a háztartási szén és fatüzelés, stb. A szél fújta inert por nagyobb szemcsemérete miatt kevésbé károsítja az egészséget. A levegő szálló por tartalmának hosszú távú hatásai a következők: a várható élettartam jelentős csökkenése a szív- és érrendszerei, a légzőszervi betegségek, valamint a tüdőrák miatti halálozás növekedése következtében. A halálozás növekedése mellet egyre több bizonyíték van arra is, hogy a megnövekedett szálló por koncentráció növeli a keringési és légzőszervi megbetegedések számát. A szálló por koncentráció emelkedése növeli továbbá az általános halálozás, az asztma, a krónikus nem specifikus légzőszervi betegségek, a szív-érrendszeri betegségek és a nem rosszindulatú tüdőbetegségek miatti halálozást is. A vizsgálatok nem tudtak küszöbértéket meghatározni, amely alatt már nem kellene számolni a szálló por egészségkárosító hatásával. Ez azt jelenti, hogy az egészségügyi határérték alatt is van káros hatás. A legveszélyeztetettebbek a kisgyermekek és a légúti megbetegedésben szenvedők. A szálló por veszélyességét növeli, hogy felületén nehézfémek, poliaromás szénhidrogének telepednek meg, amelyek rákkeltő hatásúak. Megfigyelték hogy a pollen-allergia kialakulása gyakoribb a forgalmas utak mentén. Ennek oka, valószínűleg az, hogy a pollenre, porrészecskék és egyéb szennyező anyagok tapadnak, amelyek a normálistól eltérő immunválaszt váltanak ki a szervezetből.

     Pollen : A pollen a fák, füvek, gyomok 15-20 mikron nagyságú virágporai. A pollen a virágos növények szaporodása során a megporzásban játszik szerepet. Virágporuk csak a nyitva- és zárvatermő növényeknek van. Közülük csak a zárvatermők bizonyos fajtáinak pollenszemei okoznak légúti megbetegedéseket. Azok a növények jelentenek igazi veszélyt, melyeket a szél poroz be, így a virágzásuk során nagy tömegben juttatják pollenjeiket a levegőbe. Meleg, száraz, szeles idő különösen kedvez a virágpor terjedésének, mert a széllel több száz kilométerre is eljuthatnak. Már kora tavasszal kezdődhetnek az allergiás tünetek a barkás fák, bokrok virágzásával.

Elsők ezek közül a mogyoró, éger, nyír, szilfélék, nyár, fűz, bükk, tölgy. A kora nyári tünetekért leggyakrabban a fűfélék (perje, pázsit) és a különféle gabona pollenje (pl. rozs) a felelős. A késő nyári allergiát a gyomnövények okozzák.

Virágzási sorrendben a lándzsás utifű, fekete üröm, és mindközül a legagresszívebb a parlagfű. A pollenallergia során szervezetbe bejutó pollen a nyálkahártyákon (szemen, felső- és alsó légutakon) keresztül immunológiai folyamatokat indít be az érzékennyé vált szervezetben. A tünetek igen sokfélék lehetnek. A bőrön megjelenhetnek csalánkiütések, vagy sömör. Ha a szem kötőhártyája érzékeny, ott kötőhártya-gyulladás alakulhat ki, ami szemviszketéssel és könnyezéssel jár. Az orrnyálkahártya túlérzékenysége pedig tüsszögéssel, orrfolyással, viszketéssel járó szénanátha. Az allergia legsúlyosabb megnyilvánulása a légutakban a nagy- és kishörgők túlérzékenysége, amely tartósan fennálló, időnként igen súlyos állapotot jelentő betegséget, az asztmát váltja ki. A pollenallergia Magyarországon a lakosság kb. 20-25%-át érinti enyhébb vagy súlyosabb formában.